-"Lately, I've been , I've been losing sleep..."-ordította a telefonom a One Republic számot. Valaki hív. Kis polcomról lekapva néztem meg a hívót. Ismeretlen. Érdekes. Benyomtam a zöld gombot.
-Haló?-szóltam bele rekedtes hangon.
-Monet? Te vagy az?-szólt egy srác (!?) a vonal másik feléről.
-Igen , én vagyok. És te?-ültem fel az ágyon , mivel kezdett érdekessé válni a beszélgetés.
-Gilian vagyok-tágra nyíltak szemeim. Mit akar ő tőlem?-Azt szeretném kérdezni, hogy őőő, te bevásároltál már sulira?
-Még nem .
-Szóval, huhh-eléggé küzdhet szegény a szavakkal- eljönnél velem?
Itt megállt bennem az ütő. Mi a fene van?! 4 éven keresztül kb. annyi szót váltottunk , hogy "Szia kész a házid?" "Aha, itt van".
-Hát, okés-vontam meg a vállam.Mély lélegzetvételt hallottam a vonal másik feléről. Istenem ,de édes!
-Köszi, akkor olyan , 2 körül?-rápillantottam az ébresztőórámra. 12:46. Simán elkészülök.
-Rendben , akkor hol találkozzunk?
-A házatoknál?-Micsoda? Ez tudja hol lakom? Egyre furcsább.
-Ööö, felőlem. Akkor 2. Szia-hallottam még egy halk "Szia"-t és letettem. Akkor foglaljuk csak össze. Gilian elhívott vásárolni. Tudja hol lakom. Ijesztő.
Egy gyors zuhany, egy alma és fél óra ruhaválogatás után elérkezett a 2 óra.
És csengetnek. Szaladok le a lépcsőn , kis híján orra is bukom. Felkaptam egy kis pénzt és a táskám. Kitártam az ajtót és ott volt Gilian. Egész nyáron nem láttam. Hát az állam esett le. Annyit változott. Egész helyes lett és még nőtt is.Még a ruhatárát is lecserélte! Sima farmernadrágját betűrte fekete conversébe, és egy bordó pólót vett fel hozzá. Na lányok, lehet rám irigykedni!
-Szia! Wow, nagyon megváltoztál!-ijedten rám pillantott- Mármint jó irányba!-mentettem meg magam .
-Köszönöm-pirult el kissé-Te semmit sem változtál-nézett végig rajtam, majd elmosolyodott. Hirtelen nem tudtam mit mondani.
-Köszönöm-pirultam el én is. Itt pironkodunk egymás előtt. Nem gáz.
-Akkor indulhatunk?-nyitotta ki a kaput.Bólintottam és elindultunk a pláza felé.
-És mit csináltál a nyáron?-kérdezte, egy igazán édes mosollyal.
-Éheztem-vágtam rá egyből.
-Látszik is, kint vannak a bordáid-bökött az oldalamba. Nevetve odakaptam a fájó részre. Kezdődik a böködő csata! Kapott egy bökést a gyomrába. Kissé összegörnyedve elröhögte magát.
-Na jó, nem vagyunk 10 évesek-fogta le a kezem , amikor újra támadni kezdtem.
-Honnan veszed?-nyújtottam rá a nyelvem. Elnevette magát, de a kezem nem engedte. Érdekes. Felnéztem rá, ő pedig le rám. Majd lenéztem a kezemre , azzal a szándékkal, hogy elengedhetné. Tudomásom szerint nem járok vele. Nem is fogok. Nem az esetem. Ide-oda pillantgattam , mire kapcsolt és elengedte. Csöndesen folytattuk utunkat.
A plázába érve becéloztuk az írószert. Vettünk tollakat, füzeteket, tolltartókat és én vettem magamnak egy táskát is. Nagyjából csendben voltunk, persze az " Ideadnád?" , és az "Az mennyibe került?" kérdéseket leszámítva. Az úton történt "incidens" miatt . Így belegondolva, lehet tetszek Giliannek. És most visszautasítottam. Ahj. Pedig igazán jó fej srác. Most éppen azt számolja mennyibe fognak kerülni a tollak. Magában számol, de a szája mozog. Egész édesen néz ki így, hogy a haja belelóg a homlokába. Elővettem a telefonom és készítettem egy képet. Ijedten kapta rám a tekintetét. Én csak mosolyogva figyeltem a telefonom képernyőjét. Felnéztem, ő elmosolyodott , megrázta a fejét és visszatért a fejszámoláshoz. Jóban leszünk. Érzem. Sietve fizettünk, amikor kiderült , már 7 óra van. Ami nem olyan késő, de megdöbbentő mennyi időt tudunk eltölteni egy szimpla írószerben. Csomagokkal a kezünkben ültünk be egy kávézóba. Egész otthonos volt. Én latté-t rendeltem , ő pedig egy kávét. Körbenézve , elkaptam pár irigykedő pillantást. Mikor visszanéztem , engem bámult. Egy ideig farkasszemet néztünk , aztán elkaptam a tekintetem. Sosem bírtam sokáig "szemezni" emberekkel. Túl kínos. Elmosolyodott , ma már sokadszorra. Kihozták a rendelésünket.
-És , te ismersz valakit az osztályból?-törtem meg a csendet.
-Pár srácot, volt valamilyen meccs és elhívtak. Egész kedvesek. Kicsit züllöttek, de rendesek.
-Milyen meccs?
-Kosár.
-És nekem nem szóltatok?-tártam szét a karom. A kedvenc sportom. Még én is játszottam.
-Pasi program -kortyolt bele a kávéba.
-Aha-bólintottam. Bár most meg vagyok sértődve. Gilianra. Hiszen ő tudta.
-Na , morcos , ne sértődj be-pöckölgette a homlokom.
-Héjj!-ütöttem meg a kezét. Mindketten hangosan felnevettünk.
-Na gyere, induljunk-húzott fel a székből. Fizettünk, ott hagyva az irigykedő lányokat. Pápá!
Az úton nem beszéltünk. A ház elé érve megálltam a kapu előtt.
-Akkor majd a suliban-mosolyodtam el , belegondolva, hogy gimnazisták leszünk. Bólintott és közelebb lépett. De csak egy ölelésre. Viszonoztam , majd beléptem a kapun. Cípőmet hallgatva sétáltam végig a kis kőúton a lakás ajtajáig. Zörögve kinyittotam és bementem. Felszaladtam a lépcsőn , és a fordulóban kinéztem az ablakon, ami az utcára néz. Még mindig ott állt. Már majdnem behívtam. Miért is? Még én se értem. Aztán elindult. Én pedig a szobámba. Levágtam magam az ágyra és gondolkodtam. Néha ilyet is kell csinálni. Feküdni , gondolkodni. Aztán elaludni.
húztam le magam az emeletről, le a konyhába. Szüleim dolgoznak, én éhezem. Ez ment egész nyáron. Éheztetnek! Ez hallatlan! Kivettem végül egy joghurtot, kanál, és levetettem magam a kanapéra . És jöhetett a kapcsoló keresés. Újabb elpazarolt fél óra az életemből. Épp a kanapé alatt kutakodtam , amikor kicsapódott az ajtónk. 
