Augusztus 27.

Augusztus 27.

Kedd

Első nap a naplómban. Ami nem az átlagos, mivel gépen írom. Szörnyű a kézírásom ,így a 21. századi megoldás mellett döntöttem. Nemsokára kezdődik a gimi, itt az idő , hogy dokumentáljam keserves napjaim. Szerencsésnek mondhatom magam , mivel a legtöbb 15 éves egyedül vág bele a gimibe. Kivéve engem. Én a legtöbb osztálytársam ismerem, vagy ismerősöm Facebookon. Mondjuk az utóbbi nem sokat jelent. Mikor kikerült a felvettek listája, egyből mindenki bejelölt mindenkit. Rettentően fontos cselekmények voltak. Jövőre kezdhetem meg a gimit, 3 barátnőmmel,Ashe-sel, Gal-lel és Jeta-val, a Mary Ward Gimnáziumban.A tipikus brit tanítási rendszerrel ellentétben, mi 15 évesen kezdjük a gimnáziumot, mivel a szüleink ezt látták jobbnak. A többi osztálytársam nem nagyon ismerem személyesen , csak Gilian-t az előző sulinkból. Jó fej, jó tanuló. Sokat nem beszéltem eddig vele, majd bepótolom. Érdekesnek ígérkezik a gimi, én személyszerint nagyon várom. 

A mai reggelem remeknek indult..volna. Tegnap, szokásomhoz hívően, addig húztam a lefekvést , hogy már kezdett világosodni. Hát most , hogy mondhattam nemet még egy Dexter epizódra? Nem is mondtam. Így ma reggel, azaz jobban mondva délben kiestem az ágyamból. Pizsamámban ( ami egy baromi nagy póló és egy rövid gatya) húztam le magam az emeletről, le a konyhába. Szüleim dolgoznak, én éhezem. Ez ment egész nyáron. Éheztetnek! Ez hallatlan! Kivettem végül egy joghurtot, kanál, és levetettem magam a kanapéra . És jöhetett a kapcsoló keresés. Újabb elpazarolt fél óra az életemből. Épp a kanapé alatt kutakodtam , amikor kicsapódott az ajtónk. 
-Hát szia!-jött be Ashe. Ez a lány. Őrületbe kerget. Táskáját ledobta a kandallóra.
-Mit csin?-ült le egy fotelba.
-Távirányítót keresek-tapogattam tovább.
-Aha , tök jó-vett el egy újságot az asztalról.
-És te mit keresel itt?-fürkésztem összehúzott szemekkel. Ismerem. Akar valamit.
-Csak meglátogattalak. Már azt se lehet?
-Aha , lehet , de te nem olyan vagy. Na , lökjed. Végre!-kaptam fel a kapcsolót. Benyomtam a piros gombot és kerestem valami sport adót.
-Hát, öhhm , izé tudod van az a sétány a parton-egy pillanatig elgondolkodtam.
-Ühüümm-bólintottam.
-Szóval , ott az egyik étteremben van egy tök ari srác...-mondta kissé elpirulva, haját tekergetve.
-Jól van-felszaladtam a szobámba és hosszas gondolkodás után fel bírtam öltözni. 




Fürdőszobámba szaladtam, fogat mostam és megfésülködtem. Nem sminkelek. Csak a baj van vele. Kiléptünk a házból, bezártam az ajtót és elindultunk a sétányra. Bournemouth , a mi városunk. Szeretjük a homokot, a tengerpartot és a sétányokat. 

Később kiderült, a srác foglalt , így szomorúan hazakullogtunk. Ashe hangulata a nullára csökkent így jöhetett a fagyi-evős mozizás. Ashe 11-kor ment haza, ezután átöltöztem és befeküdtem az ágyba. Persze a telefonom társaságában.