Szokásomtól eltérően , ma sikerült felkelnem délelőtt. Wow. Fél 10-kor lemásztam az emeletről , majd elterültem a kanapénkon. Felkaptam a telóm és felmentem Facebook-ra. Semmi érdekes nem történt, pár dühkitörés meg idézet. Aztán rám írt Ashe:
Ashe: itt vagy?
Monet: Aha
Ashe: láttad az osztálytársainkat?
Monet: mármint élőben? Nem , csak Giliant.
Ashe: Mi? Mikor láttad Giliant?
Monet: Tegnap
Ashe: Mi???Átmegyek!
Monet: Gyere.
Ashe kilépett a beszélgetésből.
Hú ez a lány. Kicsit sem kíváncsi. Lassan felálltam , hogy elpakoljak pár koszos tányért. Anyám megölne miattuk. Visszaültem egy fotelba, bekapcsoltam valami zenét. Milyenek lehetnek az osztáytársaink? Vajon kedvesek? Megtudom jegyezni a nevüket? Már nagyon várom a gimit.
Kicsapódott az ajtó. Komolyan , szegény ajtót folyton szadizza! Az ajtókeretnek támaszkodva kapkodta a levegőt. Bizonyára futott. 2 utcányira lakunk egymástól. Felpattantam , majd kerestem neki egy ásványvizes palackot. Hihetetlen gyorsasággal megitta.
-Szóval-emelte fel mutatóujját-te találkoztál Giliannel és nekem el se mondtad?-tárta szét karját és értetlenül nézett rám. Úgy éreztem magam, mint aki valami bűntényt követett el. Talán tetszik neki Gilian? Azt már biztos elmondta volna! Vagy mégsem?
-Miért tilos?
-Nem..-megakadt-de nekem el kellett volna mondanod!-húzta ki magát.
-Miért is?-húztam fel egyik szemöldököm. Aha, megvagy!
-Mert..ööö..
-Na gyerünk!-fontam össze karjaimat.
-Ahj, oké bevallom! Tetszik Gilian!-roskadt le a fotelbe. Hát ez megcsapott. Sose gondoltam volna, de wááá, ez olyan jó !! Ashe meg Gilian! ÁÁá!
-Úristen, de hát ez tök jó!-húztam fel és elkezdtem ugrándozni.Ő csak felhúzott szemöldökkel nézett engem.
-Beléd meg mi ütött?
-Csak örülök, nagyon aranyosak lennétek együtt! Nézd van róla egy képem , totál megváltozott!-húztam elő a zsebemből a telóm. Gyorsan megkerestem a képet, megmutattam és Ashe álla akkorát koppant , hogy még én is hallottam. Elvette a telóm és még mindig a képernyőt bámulva ült le. Csöppet meglepődött. Csöppet...
-Meg van a száma?-nézett fel hirtelen,mire én hátrahőköltem. Ijedős vagyok. Nagyon.
-Ja, asszem-adta vissza a készüléket . Kikerestem a tegnapi hívásokat és meglett.
-Hívjam?
-Aha, hívjuk át!-tapsikolt , mint egy kisgyerek ha játékot kap.
-Hát jó-tárcsáztam és felvette. Kemény 2 percig beszéltem vele. Eléggé értetlen szegény. Mondjuk ha engem is csak úgy felhívnának, nekem is az lenne az első kérdésem, hogy "Miért is?". Hát ő ezt megtette hatszor. Elnézzük neki.
Letettem, Ashe pedig lélegzetvisszafojtva figyelt.
-Jön-vigyorodtam el , mire ő a levegőbe bokszolt. El sem hiszem. Egy ilyen kaliberű lánynak nem az ilyen fiúk jönnek be. De ez az emberi természet. Kiismerhetetlen. Persze Ashe egyből elkezdte az aggódást. Jól áll a sminkem? A hajam? És a ruhám?
-Aha-zártam le ezzel a témát. Ma már sokadszorra leroskadt a fotelbe és mély levegőket vett. Ééés csöngettek. Rákaptam a tekintetem, ő rám . Böktem egyet a fejemmel az ajtó felé , hogy nyissa ki ő. Megrázta a fejét, mire én szememet forgatva felálltam és ajtót nyitottam. Ma is meglepődtem mennyit változott.
-Szia
-Szia, miért hívtál?- kapta le napszemüvegét és kérdőn rám nézett.
-Valaki szeretne látni téged-vigyorodtam el. Teljes döbbenetet vettem észre rajta.
-Ki?-kérdezte félve. Válaszul kitártam az ajtót és betessékeltem. Ashe felhúzott lábakkal ült a fotelen. Gilian álla leesett. Nehezen kezdte venni a levegőt, én pedig komolyan aggódni kezdtem érte. Nehogy össze essen itt nekem! Ashe óvatosan felpillantott. Nem is lehet leírni nagyon az arckifejezését. Rengeteg dolgot lehetett felfedezni rajta. Döbbenet, aggódás, csodálat, a " mindjárt összeesek olyan ari" féle fejet. 2 irtó kínos percet álltunk így .Vagy csak nekem volt az? Én kapkodtam a fejem közöttük, ők pedig bámulták egymást. Hát nem cukik? De ebből elég. Megköszörültem a torkom . Ashe rám pillantott, mire elpirulva lefelé kezdett nézni.
-Sz-szia-nyökögte ki magából Ashe.
-Szia-vigyorodott el Gilian elvetemülten.
-Akkor sziasztok-köszöntem el és a garázs felé indultam. Remek ötleteim támadnak ilyen helyzetekben. Például az élelemszerzés. Tökéletes időzítés.
-Te hova is mész?-szólt utánam Gilian.
-Boltba-intettem egy kézzel és kimentem a garázsba a biciklimért. Imádom a bicóm.
Értetlenül néztek rám. Vállat vontam és otthagytam őket, had beszélgessenek csak. Lefelé indultam el egy dombon a bolt felé. Egy kis eldugott hely , ahol isteni gumicukrokat lehet venni. Kiismertem a környékünket ennyi év után. Odaértem, leláncoltam a bringám és beléptem a légkondicionált boltba. Csilingelt a csengő, az eladó lány rám nézett , majd bólintott. Elindultam a cukrok felé, kiválogattam a kedvenceim , majd fizettem. Felfelé megszenvedtem a dombbal. Tipp magamnak: ne menj saruban biciklizni!
Hazaérve leraktam a bicóm , majd félve bementem a nappaliba. Akkora kő esett le a szívemről ,a mikor Ashe és Gilian békésen beszélgettek a kanapén. Már mindent beképzeltem magamnak, hogy Gilian itt hagyja Ashe-t, ő pedig kisírja a szemét. De nem. Összemelegedtek . Fú , de fura ez a szó. Hagyjuk.
-Helló-dobtam rájuk a cukrot. Nevetve kicsomagolták és elkezdték enni.
Anyu 6 körül ért haza, egyből fel is ment tanulni. Valami vizsgája lesz . Fene tudja. Apu ma nem jött haza. Sokszor van ilyen. Már megszoktam.
A srácok 11-kor úgy döntöttek hazamennek. Az ajtóig kísértem csak őket. Hátha zavarnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése